„Moszkvában
vagyok, az 1967-es filmfesztivál vendégeként, és erre az előadásra is
elhoztak, mert állítólag egy páratlan tehetségű színész is játszik
benne, bizonyos Vlagyimir Viszockij. Akárcsak a nézőket, engem is
rabul
ejt az az erő, az a mélységes elkeseredés, amely ott vibrál a
főszereplő hangjában. Csakis ő van jelen a színpadon, mindenki mást
árnyékba borít, mintha csakis őt világítanák meg a reflektorok. A
közönség állva tapsol neki.” |